Nem feltétlenül pozitív hangulatú bejegyzést terveztem mára, és kicsit talán feleslegesnek titulálható gondolatokat fogok kinyilvánítani ezúttal, de azt kell, hogy mondjam, szerintem szükség van néha egy kis elmélkedésre...
Már régóta motoszkál a fejemben ez a gondolat, és mostanában egyre többször jut eszembe, és szomorodok el az érzéstől, ezért szeretném most 'papírra vetni' és nem gondolkodni tovább ezen.
A világban minden valahogy romlásnak indult... mindent elnyel a föld... eltűnik körülöttem az összes régi kedves hely és emlék... Mindent megfertőz a változás... a rohanás, és minden a környezetemben levő hely megváltozik. Ha most kómába esnék, és 10 év múlva kelnék fel, már senkire és semmire sem ismernék rá valószínűleg. Minden dolog körülöttem, egyre csak változik, és nem feltétlenül jó irányba. Egy kis kieső kerületben élek, távol a nyüzsgéstől, egy egyszerű kertvárosi környéken, de már ez a hely sem a régi. Minden szabad területet be kell építeni, óriási családi házakkal, és üvegplázákat kell ledobni, minden apró szabad területre, holott gyerekként felejthetetlen nagyokat szaladgáltunk egy-egy mostani multi cég áruházának helyén. :\
Az emberek teljesen felesleges, és értelmetlen dolgokért harcolnak, és szórják a pénzt ezekért. Elfelejtik a valódi értékeket, de annyira, hogy még nézni is rossz. Nyilván vannak szükségleteink ebben a modern világban, és nem rossz az, hogy bármire is van szükségünk, akár vásárlás, akár szórakozás, könnyen elérhetünk bármit, de néha egy tér, egy fákkal teli park, a szabad levegő sokkal nagyobb szabadságot, és kikapcsolódást tud nyújtani, mint akármilyen 3D-s mozi élmény, vagy nagy bevásárlás. Ebben a világban mindenkinek szüksége valami féle kikapcsolódásra, de sokan a virtuális valósághoz, vagy valamilyen szennyezett médiához fordulnak, ha "nyugalomra" vágynak... bele estem én is abba a hibába, hogy sokáig itt kerestem a nyugalmat, de ez az ingerszegény közeg csak még jobban felidegesített. Megtanultam, hogy az, amit Facebook-ozás alatt életnek, és kapcsolatoknak meg 'barátságnak' nevezünk az kicsit sem fedi a valóságot, és azonnal le kell kapcsolnom magam erről a közösségről, ha nem is teljesen, de a rajta töltött óráim számát minimum meg kell felezzem, mert ez nem állapot. Az emberek elfelejtik azt, hogy a személyesen együtt töltött idő mennyivel értékesebb, mint bármilyen más úton cseverészni, elfelejtik azokat az értékeket, amelyeket ingyen kapnak a természettől, és minden kincs létezésére csak akkor ébrednek rá, amikor elvesztik. El sem hiszitek, mennyire rossz érzés, amikor egyszerűen csak eltűnnek a föld színéről azok a helyek, ahol felnőttél, és nem tudsz mire emlékezni, mert már nem áll ott semmi, abból ami régen a világot jelentette. Néha elég csak biciklire pattannom, és a környéken suhanni a szélben, és meglátom mennyit változott ez a hely, minden más... és mindenki megváltozott... Évtizedeken belül semmi sem lesz a régi, és senki nem lesz már itt valószínűleg, aki emlékezne rá, milyen volt egyszer kertvárosban élni. A romlás egyre erősebb, és mindent bekebelez... Az emberek egyszerűen átnéznek egymáson, és elfelejtik, hogy egy helyen kell osztozniuk. Senkiben sem bízhatunk, és a bajban CSAK MAGUNKRA számíthatunk! A kérdés ismét adott KI FOGJA MEGÁLLÍTANI A VILÁGOT?