Az előző bejegyzésben arra próbáltam utalni, hogy a boldogságom egét néhány felhő árnyékolta be ideig-óráig, de ez ma már teljesen elszállni látszik, ugyanis jelentem; MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN! :)
Bármi is történjék semmi sem szegheti jókedvem, pedig mostanság akad egy-két rosszalló pillantás, és néhány olyan zavaró tényező is szerepet játszik a napjaimban, amikről legszívesebben tudomást sem vennék, de különösebben nem hat meg egyik sem. A kedvem ebben a pillanatban szinte teljesen elronthatatlannak tűnik, és nagyon kiegyensúlyozott, és boldog vagyok! Nem is emlékszem rá egészen pontosan, hogy mikor ébredtem rá, hogy igazából imádok élni. Elkezdtem élvezni azt hogy fiatal vagyok, szabad vagyok, mozoghatok, nevethetek, szórakozhatok kedvemre, és hogy csak magamért kell felelnem. :) Csodálatos élni, és nem csak a négy fal között kuksolni, hanem világot látni, emberekkel megismerkedni, beszélni, bizalmat kelteni, és egyszerűen csak jól érezni magad a bőrödben. Tudom, hogy annyi ember nem találja helyét a világban ebben a percben, hogy össze sem tudnám számolni. Talán valaki közülük pont ezeket a sorokat olvassa. Gondoljatok bele, az életben mennyi csodálatos dolgot érezhetünk, mennyi minden és mindenki életet minket! Ez az egyetlen esélyünk van, és ezt kell kihasználnunk, és ÉLNI vele! Ne pazaroljatok felesleges érzelmekre, és gondolatokra időt! Csak ismételni tudom magam, minden pontosan így tökéletes. Ezt senki és semmi sem változtatja a meg, a sors irányít nagyon sok mindent. Kár bánkódni a múlt miatt, és időt vesztegetni olyan dolgokra amiket nem tudunk megváltoztatni. Én személy szerint szinte teljesen tisztán és világosan látom, hogy soha nem lehetek elég jó nem egy srácnak, akikért a szívemet adnám. :) Fájdalmas, és mostoha az érzés, de kár ezen törni magamat. Azt hiszem bárki aki labdába rúghatna csak is romlást hozhatna a most megélt korszakomra. Egyszerűen kezdek kezelhetetlenné válni, annyira boldog vagyok, hogy néha már elviselhetetlen. :) Annyi szeretet lappang bennem, amit alig-alig tudok szétosztani azok között, akiket ténylegesen szeretek. És tudjátok mi van még itt? Időnként azt érezem, hogy túl sokat akarok, túlságosan sokat érzek egyes emberek iránt, és ez hiba. De mégis azt kell, hogy mondjam... én ezt sem bánom, ha már élek, és szeretek, akkor szívből tegyem, és igaz legyen minden érzelmem! Nem bánom, hogy ha csak a felét kapom vissza, de fontos lehetek néhány embernek. Számíthattok rám, mert bárkinek örömmel segítek, hallgatok ha kell, nevetek együtt veletek, ha csak szeretnétek, de azt kérem, hogy minden percet amit velem töltötök el éljétek át teljes szívvel! :) Én is ezt teszem! Nem leszek soha állkedves, csak, hogy jobb hírem legyen, vagy bármilyen érdekből. Mindent amit teszek, azt csak is őszintén fogom tenni ezek után (és ez ha nem is teljesen tudatosan, de eddig is így volt!).
Nem akarom, azt, hogy bárki is érdekből tartozzon hozzám. És nem vágyom rá, hogy azok akik nem kedvelnek, és fájlalják a boldogságomat a képembe vigyorogjanak, mintha velem együtt örülnének minden vidám percemnek! Felejtsétek el az álarcokat a közelemben, köszönöm nem! Találkoztam rengeteg olyan emberrel, akikről álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan kétszínűen tudnak viselkedni, amit ahogy később bebizonyosodott, hogy mégis.
...És visszatérve, nincs szükségem rothadó gyümölcsökre... Azt hiszem az, akiről azt hittem, hogy a világot is jelentheti egyszer, nem más, mint egy gyönyörű piros alma... Ne értsetek félre, nem egy almával akarom összekötni az életemet, de csak is így tudom érzékeltetni a dolgot... Külsőre tehát minden a legnagyobb rendben, egy kívánatos, friss, érett, lédús piros almát látunk... Hmmm... gondolom én! :D De ez még nem minden, hiszen egy alma rohadhat belülről, lehet férges, és olyan száraz, ami miatt már senkinek sem kell. Még azelőtt, hogy a fáról letépném, hagyom magától koppanni a földre, hogy ne én vájjam ki rajta a lyukat, amin keresztül minden hibára fény derül, hanem hagyom hogy magától üljön ki rá az, hogy nem ő a legédesebb gyümölcs' ezen a világon. :)
Nem akarom újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni, ezért nem hiszem azt, hogy a szőke herceg fehér lovon csupán a külsőségekkel elveheti MÉG EGYSZER az eszemet. :) Takarék lángon égetem magam a történet ezen szálán, mert sajnos azt kell mondanom fiúk lányok, hogy mindenki csak a szép piros almákra koncentrál, és egy kis idő múlva ébred rá, hogy a héj mögött bizony igen nagy csúnyaságok vehetők észre. Egyetlen percig sem állítom, hogy nem számít az, hogy "mibe csomagolod azt amid van", de SOHA!!! ne becsüljétek alá azokat, akik kilógnak a sorból. Köszönöm! :D És igen, csutka hajam van, szemüveges vagyok, és fogszabályzóm van, de emellett 100 irigykedhetnének még így is rám, mert SOHA nem fognak tudni úgy szeretni, és úgy törődni valakivel, ahogy én és még 100 másik hozzám hasonló nem 15 méteres póthajjal rendelkező, kiélt 15 éves, szétszolizott lányka! Félre értés ne essék SEMMI BAJOM AZZAL, HA VALAKINEK EZ TETSZIK, VAGY ÍGY NÉZ KI!!! NINCS JOGOM ÍTÉLKEZNI SENKI FELETT, CSUPÁN AZT GONDOLOM, HOGY ENNÉL 100× SŐT 1000× FONTOSABB DOLGOK IS LÉTEZNEK, AMIK PONTOSAN EMIATT A TORZULÁS MIATT HÁTTÉRBE SZORNAK! Ébresztő lányaim!!! Lépjetek másik útra!!!