Érdekes helyzetbe kerültem, őszintén megmondom nektek. Néha mostanában egyre többször kerülök olyan szituációba, amikor már saját magamon sem tudok kiigazodni. A kezelhetetlenségem soha nem volt kérdés, ugyanis én magam is bevallom, hogy borzasztóan önfejű, és makacs tudok lenni, amit nem egyszerű elviselni. :\ Ez van ezen nem kívánok változtatni, és itt és most szeretnék egy 'szabályt' bevezetni, egy idézettel, melyet Petőfi Sándor írt le anno, az Apostol című művében, és ezen sorok között igencsak magamra ismertem... "Én nagyon jó vagyok, ha jó vagyok, de nagyon rossz vagyok, ha rossz vagyok. Ezt írd fejedbe és szivedbe, kedves fiam...". Mindenkinek, aki esetleg csak a csillogást, a vidámságot, és kedvességet látja az arcomon annak szeretném felhívni erre a kis szösszenetre a figyelmét! Be kerültem nem is egy teljesen új bűvkörbe, új baráti társaságokba, új srácokat ismertem meg, és nincs mit tagadni, nem egy fiú dobogtatta meg a bolond szívemet újra, de semmi komoly románcba nem bocsátkoznék egyelőre, ezért szeretném, ha mindenki távol tartaná magát attól, hogy találgatásokba bocsátkozzon, és az érintettekről kérdezősködjön, ugyan is nem egyszer csináltam már végig ezt az egészet. Senkinek semmi köze hozzá, hogy kiről mit gondolok, és mikor kivel találkozgatok! Utálom, hogy sokan azt gondolják, hogy ismernek. Az hogy láttok, nem jelent egyet azzal, hogy ismertek is. Nem rég egy aprócska csalódás ért... :\ Talán nem a világ vége, de nekem rosszul esik, ha azok az emberek utasítják vissza a közelségemet, akikre a legjobban számítok. Ha sokszor ez nem is látszik, de van egy belső kör, amibe ha valaki belép, onnantól kezdve könnyen meg tud sebezni. Még ha nem is akarom bevallani de félek azoktól az emberektől, akik átlépik azt a határt... és elkezdenek k i i s m e r n i engem... félelmetes! :D Olyan szívesen mondanám el, hogy ez szinte lehetetlen, de egy-két igen eszes srácnak esküszöm már nem egyszer sikerült ilyen szinten a bizalmamba férkőzni. Őket a legszebb kincsként tartom számon a szívemben, szeretem, becsülöm, és semmiért nem adnám, mert amellett, hogy lehetetlen nekik hazudni, mindig tudják, hogy mit gondolok, és megpróbálnak jó útra téríteni, és adott esetben kizökkenteni az álomvilágomból. Bár a legundorítóbb ellenségeimmé is válhatnának, azok akik minden titkomat tudják, még is csak velük együtt lehetek biztonságban, és közelükben lehetek teljesen szabad! Azt érezem találtam nem is egy olyan embert mostanság, akit közel tudnék engedni, de valamiért még sem sikerül. Bizonytalan vagyok abban, hogy lépjek-e vagy sem... Nem tudom hogyan kell alakulnia egy ilyen kapcsolatnak. Teljesen kiment a fejemből... de tudom érezni akarok valamit! Amit eddig még nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztaltam!!! Néha azt gondolom, hogy tudom kivel, vagy kikkel kell a bizalmat kiépíteni, de egyik percről a másikra nagyon el tudok bizonytalanodni. Ez az egy hónap tehát nagy tanulópénz volt a számomra olyan téren, hogy még én sem tudok kiigazodni magamon, ezért utálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy ők ki tudnak rajtam! Néha azt gondolom, hogy teljesen egyedül vagyok, és ez elszomorít, néha görcsösen is meg akarok szerezni magam mellé egy tökéletes személyt, de minél inkább hajszolom ezt az egészet, annál jobban fog beletörni a bicskám, érzem...
Néha viszont azt gondolom várnom kell még arra, hogy felkészülhessek rá, hogy valaki megeszi az életemet, és az éveimet. :))
Keresek valakit, akivel egyszerűen csak jól érzem magam, és örülnék neki, ha ez a valaki megtalálna engem, és nem mások löknék oda nekem, mint egy darab friss húst, hiszen abban semmi izgalom nincs. Kaland kell, és borzongás! :) Hát ... ennyi ez az egész!