2011.10.03. 14:31
2011.10.03.

Csetlek botlok itt komolyan mondom, és a hajam az égnek áll ettől a naptól! Az imént megtárgyaltam egy hozzám nagyon közel álló személlyel, hogy előre tervezni bizony nem jó dolog... én viszont nagyon szeretek képzelődni, és előre megálmodni dolgokat, még ha ez óriási csalódásokhoz is vezethet... Mindig is egy csodálatos kis világban éltem, amiben megpróbálom megálmodni a jövőmet tökéletesen... Tudom ez borzasztóan naiv, és gyerekes dolog, de az én életem így tökéletes! Bátran állítom, hogy amíg csak élek, de amíg fiatal vagyok addig biztos, hogy ezzel a szokásommal nem fogok felhagyni, mert nem is akarok! Ha valamelyik álmom valóra válik, akkor én attól kétszer olyan boldog leszek, mint alapjáraton, és minden kellemes meglepetést, váratlan fordulatot az életben sokkal jobban meg tudok becsülni, mint azok, akik a begyöpösödötten csak és kizárólag a valósághoz ragaszkodva élnek. Csupán egy egyszerű hétfő napot élek, amire azt gondoltam, hogy megfelelően felkészültem, és nem fognak különösebb atrocitások érni, ám ez máshogy alakult, és a jókedvemet ISMÉT néhány óra alatt sikerült tönkre tenni, amiért borzasztóan dühös vagyok! A csalódottságom, amit az előzőekben kifejtettem, még mindig tart néhány ember iránt, és őszintén szólva nem tudom mikor fog megváltozni, és 'megtörni' ez az egész helyzet, de szeretnék feloldozást kérni és kapni, a negatív hullámom ellen, mert kezd idegesíteni, hogy bármilyen pozitívan is próbálok hozzáállni a dolgokhoz, mégis kezdek mélypontra kerülni. Szeretném megkérni azokat az embereket, akik körülvesznek, hogy ne hagyják, hogy ez történjen! Unom és utálom, azt ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én eltervezem!!! Csupán -ha lehet ilyen mondani- terápiás céllal írtam ki magamból, a bennem felgyülemlett feszültséget ebben a kis szösszenetben, és szerettem volna itt leszögezni azt, hogy érzem, hogy nem vagyok a toppon, és kezdek lecsúszni arról a szintről amivel neki indultam ennek az egész új évnek. Nagyon remélem, hogy a következőkben sikerekről, vidámságról fogok tudni beszámolni, és azt oszthatom majd meg veletek, hogy hogyan legyünk túl néhány válságos időszakon. A helyzet még nem vészes, de ha így folytatódik, a hétvégére minden reményem, szeretetem, és jó kedvem oda fog veszni! Hozzatok színt az életembe, és ne csak csalódásokat!!! Valaki! :D Egy kis megváltásra lenne szükségem... a terveim készen vannak előttem, a megvalósítás pedig igen nehezen megy, azt érzem. Bárcsak tudnám, hogy számíthatok valakire, és bárcsak érezhetném, hogy sokat jelentek valakinek\valakiknek... :\ Kétségbe vagyok esve, és úgy érzem magam, mintha nem élnék, hanem túlélnék minden napot. Akár egy erdő közepén eltévedt árva kis lányka. Ezzel a feladattal egészen biztos, hogy meg tudnék birkózni egyedül is, és valahogy ki fogok tudni kecmeregni a sűrű fák rengetegéből, de nem mindegy mennyi idő alatt, és milyen állapotban...

A bejegyzés trackback címe:

https://alphadog.blog.hu/api/trackback/id/tr483275240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása