Mint azt korábban már említettem belekerültem egy kisebb zűrzavarba, melynek során minden erőm és energiám csak fogyott... A helyzet egyre csak kilátástalanabb lett, és legbelül tudtam, hogy nem tudom majd sokáig elviselni ezt a kudarc sorozatot, valamit tehát tennem kell az enyhítésére. A legelején sokk szerűen ért mindez- kisebb nagyobb csalódások, érthetetlen cselekedetek, és összetört álmok szakadtak a nyakamba,- amiért bizony kellőképpen telesírtam a párnámat, holott ez nem egy megszokott dolog a részemről. Rájöttem, hogy a legrosszabb dolog, ha ülök, és tovább sajnálom magam. Egyrész azért, mert leragadok a problémánál, és egy idő után teljesen be fog szűkülni a gondolkodásom a negatívumokra, így pedig képtelen leszek a jövőre alapokat építeni, most pedig nem titok, hogy az a tervem, hogy mindezt megtegyem. A kilátástalanság és a gyötrődés ellenére, valami egészen szokatlan dolgot kezdtem el érezni. Olyasmi volt bennem, hogy bármennyire is 'rajtam van' ez a rossz kedv, csalódottság, és egyfajta szürkeség telepedett a mindennapjaimba, valahogy képtelen vagyok feladni az eddig elérteket és néhány elkövetett tévedésért megbüntetni saját magam ezzel a hánykolódással, ez teljességgel kivitelezhetetlen volt. Néhány átszenvedett, és vergődött nap után úgy keltem fel, hogy ebből elég volt!!! Ha kidobnak az ajtón, hát visszamászok az ablakon, és nem fogom megadni egy-két embernek azt az örömöt, hogy engem rosszkedvűnek lásson, mert ezt viszont egyáltalán nem érdemlik meg! :) Feladni ugyanis a legkönnyebb, és az, hogy, megint szinte egyszerre pofozott fel az élet, biztosan nem véletlen, de az én könnyeim már felszáradtak, és tudom azt, hogy még keményebben kell dolgoznom minden álmomért ezután, és túl kell tennem magam azokon a dolgokon amiken, egyelőre(!) nem tudok változtatni. Az élet rövid, és nem érdemes időt pazarolni azokra az emerekere, akiknek nem törődnek velünk és az érzéseinkkel, ezt jól jegyezzétek meg! Emelett a kitartás mellett élbennem nagyon erősen egy bizonyítási vágy, amit sokan szerintem egyáltalán nem is ismernek, vagy nem értenek meg, pedig szerintem ez is nagyon nagyon erőssé teheti az embert. Én leginkább magamnak szeretnék megfelelni, és senki véleménye nem érdekel a céljaimmal kapcsolatban, mert ismerve magamat TUDOM, hogy vannak olyan elképzeléseim, amik megdönthetetlenek, és ebbe nem fogom hagyni, hogy bárki is beleszóljon! Sok ember a szüleinek, tanárainak, vagy éppen a szerelmének szeretne megfelelni. Nos bennem ezeknek még a nyoma sem található meg! Mocskosan önző, és egocentrikus vagyok, és nem engedek abból, amit kitűztem célul! Egy borszasztó nagy bizonyítási vágy van bennem, amit szeretnék olyan célra fordítani, amit ha elérek, akkor az viszont mindenkinek szemet szúr, és lehetőség szerint tiszteletet, vagy elismerést ébreszt majd az emberekben. Semmi sem foglalkoztat jobban ebben a pillanatban, csak is az, hogy magamnak megfeleljek, és elérjem az álmaimat! Bár tudom, hogy a csodák felé vezető út még(!) nem egyenes, és lesznek akik az utamba fognak állni, és meg akarnak akadályozni pofonokkal, vagy a puszta jelenlétükkel... Itt most arra szeretnék kitérni, hogy mindenkinek vannak ellenfelei, akikkel nap mint nap szembe kell néznie, és ha erős akkor még küzedenie is kell ellene vagy vele(?) nos ezt nem tudom... Nem tudom, hogy érdemes-e valaki ELLEN küdeni, mert az teljesen más, mintha VELE harcolnánk, hiszen MINDEN feljben dől el! Szerintem, ha megküdzünk valakivel magunkban, az akár sokkal nagyobb tanuló pénz is lehet számunkra, és én ezt tettem. Előbb-utóbb mindenki találkozni fog a riválisaival, akár a munkájában, akár a suliban, esetleg egy szerelem kapcsán egy csábító személyében. Az ilyen esetekben sajnos hiába is próbáljuk bemesélni magunknak, hogy nincs semmiféle versengés köztük, mindenkinek vannak ellenfelei, még ha nem is merjük bevallani saját magunknak, és ahhoz hogy őket legyőzzük, sokkal inkább lelki erőre van szükség, mint testire, bár nem mondom, hogy néha nem tépném ki az összes hajszálált egy-két embernek, de mint tudjuk Isten nem ver bottal, szóval mások büntetését én inkább rá hagynám, és ami engem érint, megpróbálom kizárni az ilyen embereket, és saját magamnak bebizonyítani azt, hogy sokkal értékesebb vagyok, mint ők, és amikor ez a szög kibújuk a zsákból, az mindenki előtt látványos lesz majd! :)