Ha minden igaz, akkor ezen a héten pénteken sikerül közelebb kerülni egy apró lépéssel egy régen dédelgetett álmomhoz, miszerint egyszer legalább középszinten fogok beszélni, a hőseim nyelvén... angolul. Nem szeretnék belemenni, hogy a mai világban mekkora szükség van a nyelvekre, és nem akarok olyan közhelyeket sem elsütni minthogy; "Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz", még akkor sem, ha ez tényleg így van. Én ezt az egy nyelvet szeretném ebben a percben tudni, de azt 100%-os biztosággal, és ennek érdekében mostantól mindent meg fogok tenni, hiszen a lehetőséget készhez kapom, amiért ismét hálás lehetek. :) Kezdődnek tehát a kalandozásaim az angol igeidők erdejében, és remélem az expedícióm sikeres lesz. Egy év múlva pedig, remélem egy jól sikerült nyelvvizsgát tudok majd felmutatni. A terveimet tehát folyamatosan szövögetem, és mindemellett keresem azokat az embereket, akik támogatnak, és hisznek bennem. A legjobb az egészben az, hogy amellett, hogy magamnak is tudok bizonyítani, azoknak akik hisznek bennem minden egyes sikerélményemmel szintén bizonyítok, és olyan perceket szerzek nekik, amikben büszkék lehetnek rám, én pedig tudom, hogy van kinek megköszönni azt, ha egy csodás eredményt érek el, amit ÉN tűztem ki saját magam elé célul...