Egy csodás pénteki napon történt meg velem ez az eset, ami normálisnak egyáltalán nem mondható, úgyhogy aki nem bírja a 'csodaországos' szédelgéseimet, és nem képes egy pillanatra eldobni a józan eszét, az MOST (!) kattintson a kis piros x-re, vagy görgessen lejjebb, a következő bejegyzésig! Tehát, egy pocakfájásban és érzékenységben gazdag délutánt töltöttem itthon a négy fal társaságában, amikor egyszer csak felharsant (újra) egy dal, amiben olyan mérhetetlen erő volt, hogy az már szinte emberfeletti. :D Több sem kellett, hogy síráshatárhoz közel -a meghatottságtól szenvedve- kezdjem el keresni ennek a dalnak a szövegét, és miután megtaláltam, örök szerelem gyulladt bennem, a kis hawaii mikrofonfejű, napbarnított bőrű, csodálatos mosolyú Pete Gene Hernandez, vagy ahogy mindenki ismeri; Bruno Mars iránt. :) Arról mindig is 100%-osan meg voltam győződve, hogy óriási tehetséggel állok szemben, de hogy valakinek az összes száma ennyi érzelemmel, és szépséggel van tele, hogy ezt már le írni sem tudom, ezzel eddig nem voltam tisztába. A legjobb szó a dalaira az, hogy könnyfakasztóak és nagyon szívből jövőek. Ha egy férfi szerelemet tud vallani egy nőnek, vagy a hiányáról és a szerelemről tud beszélni az manapság már nem kis teljesítmény. Minden srácnak a figyelmébe ajánlom ennek a férfinek a szavait. :) Azt hiszem sosem hallottam őszintébb és igazabb szavakat, mint azokat amiket ő énekel. És valahányszor előadja minden lelki erejét beleteszi, és egyetlen hamis hangot sem képes kiadni. Akárhogy is próbáltam meg kötözködni, egyszerűen nem lehet. Elképesztő amit művel, és én erre csak egy évvel azután jöttem rá, hogy először hallottam volna énekelni. Az fogott meg leginkább ebben az egészben, hogy hatalmas erővel bír minden hang, és minden reményvesztettség, minden magányosság, fájdalom, és szerelem, szenvedély benne van. :) Engem tehát nagyon elkapott a fanatizmus ISMÉT, mint már oly sokszor, Pete Wentz iránt 4,5 évig tápláltam hasonló érzéseket. De ami ebben a történetben a legszebb, az az, hogy elsőként nem a külsőségek fogtak meg benne, hanem az, amit csinál, és ez is azt példázza, hogy kezdek felnőni. (Legalábbis remélem:P) Természetesen nem elhanyagolható a kis hawaii napbarnított teste sem, de ebbe most inkább nem mennék bele. A lényeg tehát az, hogy egy új hősre leltem, és mindenkinek a figyelmébe ajánlanám a munkásságát, még akkor is, ha nagyon sokan ismerik, de nem figyelnek fel rá eléggé, hogy mennyire tehetséges ember. :) Azt kívánom, hogy legyen még sokkal hatalmasabb karrierje, imádja minden nő (és egy napon legyen az ÉN férjem!:D) és látogasson el kis hazánkba, hogy az első sorból zokoghassam végig az összes számát. :) Zsebeljen be MINDEN EGYES díjat, amire jelölik, és huligán létére SOHA többé ne kerüljön összetűzésbe a hatóságokkal, találjon rám, emeljen ki engem a szürkeségből, és legyünk örökre boldogok együtt, és minden éjjel az ő dalai altassanak el engem, és minden reggel a az ő csodás énekére kelhessek fel. :D Nos, az álom amit kitűztem magam elé, szerintem még a mesénél is szebb, no de előbb meg kell tanulnom, Hernandez úr anyanyelvén, és ezt a folyamatot bizony meg is kezdtem, hogy ezzel a mozdulattal visszakanyarodjak a hétköznapjaim felé, jelentem igen keményen de nyomom az angolt, és ha így haladok egyenes út vezet ahhoz, hogy egyszer tényleg a karjaiba borulhassak, és elmondhassam neki, mennyire szeretem! :)