Hát ismét beköszöntött a szünidő, melynek első felét a szmogos és szürke Budapesten töltöttem Bruno Mars és az angol szótáram társaságában. Minden erőmmel azon voltam, hogy tökéletesen megtanuljam a leckémben levő szavakat, hogy egy nap boldogan és nyelvtanilag helyesen mesélhessek Brunonak általános igazságokról. Mindez sikerült is ugyanis tökéletes lett a felmérőm, és a 100%-os szóbeli úgy hatott rám, hogy teljesen elengedtem magam, és semmit sem voltam hajlandó csinálni az azt követő 3 napban, mígnem elérkezett a várva várt csütörtöki nap, amikor is reggel 5.30 perckor kipattant a szemem, és nekivágtam a városnak, és a Nyugati Pályaudvar felé vettem az irányt, ahonnan sikeresen startolt a vonatom pontosan 7.53-kor. :) A 2.22 perces zötykölődést és az utastársaim fantasztikus társaságát átvészelve nagyon vidáman szálltam le szerencsére SZEGEDEN a vonatról, ahol drága igaz barátom Fanni várt rám. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy újra itt lehetek, és indulhat az igazi mókázás! :D Természetesen koktélokban és nevetésben nem volt hiány most sem, és bár a város szinte összes kis helyét már nyáron felfedeztem egyáltalán nem volt unalmas, sőt, nagyon is jó volt ott lenni. Annyira más mint Budapest, simán eltudnám képzelni, hogy az egyetemet ott végezzem, és egy időre a város lakosa legyek. Egyre több embert sikerül megismerni, akik nagyon rokonszenvesek, és tényleg szívből kedvelek kivétel nélkül mindenkit. (:
Jó érzés tudni, hogy van egy olyan hely, ahol olyan emberek vannak, akik szívesen látnak, és ide 'bármikor' elmenekülhetek a zajos Pest elől. Kezdett nagyon elegem lenni a monoton életvitelből, és a nagy távokból, a fáradt arcokból, és ebből a furcsa de valahol gyönyörű őszi hangulatból. Jó volt egy kicsit kiruccanni, új emberekkel találkozni és egy olyan dolgot kipróbálni, amihez eddig még sosem volt bátorságom. Ez pedig nem volt más, mint a jégkorizás! :D Fanni egyenesen a hideg és mély vízbe dobott, na persze nem szó szerint, ugyanis profi korcsolyázókat hívott segítségül, de semmi sem szegte a bátorságomat, és 17 éves fejjel (HAHA, de nagy szó!) neki álltam megtanulni korcsolyázni. Nos... azt kell hogy mondjam, hogy a 2 óra alatt 2 esés szerintem nem is olyan rossz eredmény. A végére már egészen jól ment a dolog, és nagyon nagy kedvet is kaptam ehhez az egészhez, szóval ezen a télen valószínűleg nem lesz hiány mozgásban, bár a biciklim sajnos már lassacskán kénytelen téli álmot aludni, a korit remélem hetente is feltudnom majd csatolni és lesz olyan barátom, aki szívesen elkísér majd engem korizni. :) 
Szóval nem kevés élménnyel gazdagodtam, amiért nagyon hálás vagyok, és köszönöm nagyon mindenkinek! Legkésőbb nyáron még visszatérek, tehát RESZKESS SZEGED!