Pontosan egy hete hangzott el ez a mondat egy olyan ember szájából, aki azt hiszem a mindennapjaim hősévé kezd válni, és bár néhányan már a falra másznak az örökösen dédelgetett álmaimtól, de én tudom, hogy ezt most nem fogom egy könnyen feladni, ugyanis szükségem van rá! :) Egyáltalán nem jó érzés azt érezni, hogy nem találok megértésre a témában, de én tudom, hogy nekem mi a legjobb, és azt fogom tenni, gondoljon bárki bármit! 
Ezzel a mondattal tehát valami óriási hatást gyakorolt rám Bruno, még akkor is, ha ő ezt csak zavarában nyögte ki több 10 000 tv néző, és a belfasti aréna közönsége előtt, miután elnyerte a legjobb új előadónak járó MTV EMA díjat. :) Mérhetetlen boldogság öntötte el a szívemet, és napokig mámoros állapotban voltam a történektől, és azt gondoltam, hogy a szerencse innentől kezdve mellém áll, és mi (a huligán és én :D) ettől kezdve megállíthatatlanok leszünk, míg nem elérkezett az őszi szünet vége, és ahogy teltek a napok folyamatosan megcsappant minden erőm és energiám, a hitem azonban nem! 
Persze rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a terminátor, és a stresszelés könnyen le tud dönteni a lábamról, és felesleges eljátszani, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Egy kis pihenő után azonban maximális erőbedobással indultam neki ennek a szuper kis hétvégének, amikor is a híres szegedi szőkeség érkezett a városunkba, és az ex X-faktoros Barna Gergő közönségtalálkozóján kötöttünk ki egy igen érdekes helyen, a Hárem étteremben. Nos, hát a törökök mellett engem Gergő eléggé meggyőzött a tehetségéről, és nagyon kellemes és megható pillanatokat teremtett, amiért tényleg érdemes volt elkísérnem Fannit. :) Szokás szerint zseniális poénokat sikerült gyártanunk, és nagyon élveztük azt, hogy ilyen rövid időn belül újra találkoztunk, de ami most következik az számomra elég homályos. Kezdem úgy érezni magam, mintha csak úgy élnék bele a világba, és nem látnék új színeket, ami borzasztó unalmas. Az emberek nagy százaléka megpróbál megfosztani attól, hogy felszabadult legyek. Én viszont ezt már elmondhatatlanul unom, ezért iskola, vagy nem iskola igen is el fogom engedni magam, mert elegem van abból, hogy mások megpróbálnak irányítani. Mindig is volt bennem egyfajta kezelhetetlenség, de ez most minden eddiginél jobban a felszínre fog törni azt hiszem. 
Követni fogom az álmaimat, és TUDOM, hogy egy napon pontosan arra leszek a legbüszkébb, hogy ezt tettem. Lehet, hogy sokan képtelenségnek tartják, hogy valaki az egekig szárnyaljon, de én nem. :) Azok az emberek, akik igazán fontosak hisznek bennem, és minden hősöm ezt tette, szóval ha nekik sikerült, nekem miért ne menne? :)