Ez kemény... nagyon kemény! Az életem most olyan, mintha egy nagyon mély hideg vízzel teli medencébe, melynek talán nincs is feneke, legalábbis még nem zuhantam a legsötétebb mélységébe, ezért nem tudhatom, hol az alja. Ez nem egy átlagos medence, a víz sokkal hidegebb, mint amit eddig bármikor is éreztem, és tele van hullámokkal, valamint alig van lehetőség levegő után kapkodni. Csak ússz év evezz, ússz és evezz! :)) Nincs megállás! Tudom, érzem! Nagyon monotonnak tűnik, és azt hiszem ez hosszabb táv lesz 20-30 méternél. :(
Azt hiszem minél több és gyorsabb karhajtást próbálok meg elvégezni, annál erősebb leszek, és minden fájdalmam, fáradtságom egy nap lehullik majd rólam, és elégedetten szállhatok ki ebből a kellemetlen közegből. Néha azt gondolom nem kapok elég levegőt, és azonnal segítségért kell kiáltanom, de a következő napon az élet igazol, és hatalmas erőt ad egy hang... :) Egy hang, amit bármilyen mélységből felismerek, mert mindig velem van! <3
Szeretem, és sosem felejtem el azokat az elveket, amik szerint élek, és 'úszok', még akkor is, ha néha inkább a fenékre zuhannék, és belefulladnék abba, ami körülvesz. Bízom benne, hogy minden sikeresen megtett méter után közelebb kerülök álmaim medence partjához, és egy napon úgy tekintek vissza a megtett távra, hogy büszkén mondhatom, megtettem mindent, ami tőlem telt! Remélem, hogy továbbra is mellettem lesz egy-két 'úszóbajnok' társam is, akik végig kísérnek majd a nehéz, és gyötrelmes küzdelmem, amit SOHA nem fogok feladni, amíg lesz mellettem legalább 1 valaki!