Több mint 2 hete posztoltam valamilyen agymenésről itt az Alpha dog blogban... Nyomós okai voltak ennek a kis szünetnek, amit leginkább azzal töltöttem, hogy próbáltam megérteni, mi is történik velem, mit érzek, miért érzem, és hogyan tovább. Sokat olvastam, elmélkedtem, hallgattam a legnagyobb hősöm Bruno szavait, és dalait. Ez utóbbi határozottan jó hatást gyakorolt rám, és segített életben maradni. Világos lett számomra, hogy túlműködök, és helytelenül cselekszem a legtöbbször, figyelmetlen, szétszórt vagyok, és mégis megpróbálok úgy tenni, mintha mindent a legtökéletesebben csinálnék. Mindenben egyszerre próbálok meg 100%-ot nyújtani, de egyszerre kihullik a kezem közül minden! Így hát, úgy gondolom most jött el az ideje annak, hogy ismét egy új Ásent vezessünk be, és új erőre kapjak, mert az elmúlt egy hétben olyan szenvedésbe kezdtem, amit egy percig sem tudok tovább elviselni... Mardos a lelkiismeret furdalás, a félelem, az aggodalom, és a kedvetlenség. Azt sem tudom kihez fordulhatnék... Azt érzem, hogy számtalan nagyon kedves ember vesz körül, de mégsem vagyok képes 'normálisan' viselkedni, és jól érezni magam ezen a helyen. Szeretnék felnőni, és új életet kezdeni, de a lehetőségek most nagyon korlátozottak, és ettől megfulladok. Csalódást kell okoznom nem egy embernek, és emiatt nagyon rosszul érzem magam. :( Nem is tudom... talán ez volt az, hogy nem írtam, hiszen az ide tűzött bejegyzésekben még ha negatív témát is boncolgatnak, a végén mindig ott csillog a remény sugara... Ez viszont nem mondom, hogy elveszett, de távolinak tűnik. 
A másik elkeserítő ok pedig az, hogy igencsak megcsappant a látogatóim száma, ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogyha szeretik az írásaimat legalább egy kicsit, és néha erőt, ihletet merítettek belőlük gondolatokat ébresztett bennetek egy-két szavam, akkor ne legyetek restek szétszórni ezt a blogot, mert szeretném sikerre vinni, de ehhez szükségem van rátok! ;)