Azt hiszem azzal kell kezdenem, hogy megköszönjem neki, és a családomnak, hogy lehetővé tették, hogy ott lehessek, és átélhessek valami olyasmit, amiben eddig nem volt részem. ♥
Még most is azt érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok leszállni a földre, mert annyira nagy hatást gyakorolt rám az az este.
Ebben a bejegyzésben is szeretnék hű maradni, ahhoz az elvemhez, miszerint nem emelem ki a negatív dolgokat (a koncertről nem is tudnék rosszat mondani, de az azt megelőző várakozásról igen), ezért nem térnék ki semmilyen kellemetlen és embert próbáló részlet leírására.
Minden 19.45-kor kezdődött, amikor is az aréna még közel sem volt tele, de Calvin Harris felpattant a kis emelvényére, és pontosan egy órán keresztül játszotta a jobbnál jobb party számokat nekünk. A szívem már ekkor majdnem kiugrott a helyéről, olyan látvány, és akkora hangerő volt, hogy az alapozást szerintem tekinthetjük egy csillagos 9-esnek is akár. Az egyetlen bökkenő Calvin bácsival csupán annyi volt, hogy mixei alatt teljesen elvesztettem az időérzékemet (pontosabban még mindig nem találtam meg a 2 óra hidegben várakozás után, amikor még az órák is megálltak a mínuszoktól), és már alig bírtam magammal, annyira vártam, hogy megérkezzék a színpadra Rihanna. :) Tehát az egy óra ide-oda lötyögés után Calvin Harris elbúcsúzott tőlünk 20.45 perckor, és elkezdődött a színpad bontás-építés. Gondoltuk a magyar munkásemberek röpke 15 perc alatt szétkapják a színpadot, és leeresztik a függönyt, amely mögött Rihanna-ék hangszerei bújnak. Hát ez sajnos nem így történt, de lényeg a lényeg, hogy 21.45-kor,a már megtelt aréna teljes sötétségbe borult, és egy iszonyatosan erős, földet megmozgató hangrobbanással Rihanna megkezdte budapesti koncertjét...
Abban a pillanatban. ahogy megláttam a kivetítőn az intro első képkockáit, valami állat módjára kezdtem el ordítani-sikítani-ugrálni-remegni, és kb. sírni. :D Aztán amint túl voltunk a bevezetőn, egyszer csak kinyílt a ledfal és ott állt előttem egy hatalmas fénylő gömbben a szőke RIHANNA! :) Abban a percben, ahogy megláttam, és felfogtam, azonnal elkezdtem könnyezni, és kb. hiszti rohamot kaptam, de még ez sem tartott vissza, hogy a 3. sorból torkom szakadtából énekeljem az Only girl-t. Az a látványt, ami ezután, illetve ez alatt elém tárult, sehogy máshogy nem tudnám leírni, csak úgy, mintha nem is a földön lennék, hanem valami földön kívüli isteni színjátékot néznék. Tulajdonképpen annyira sokkot kaptam, hogy csak arra emlékszem, hogy az első szám tele volt csillogással, tánccal, és mosollyal. :) Annyira elbűvölő volt, hogy én teljesen megkajáltam, hogy most ő mindannyiunk számára az EGYETLEN LÁNY a világon. 
Ezt követte a Disturbia, ami mint tudjátok, egy nagyon meghatározó dal volt a múltamban, ezért el sem hittem, hogy élőben hallhatom. Ennél a számnál vette le a fénylő kék 'kabátját' Riri, ami alatt azt az oly sokat látott eszméletlenül gyönyörű kövekkel kirakott bugyit és melltartót viselte. :) Tisztán emlékszem rá mennyire édes volt, mikor megigazította a kis pocakján a lenge ruhadarabot, és elindult felénk. Itt aztán már tuti valamilyen más világra kerültünk, talán a ruháján levő gyöngyök miatt, amik úgy csillogtak abban a fényben, hogy azt hittem káprázik a szemem. :D 
Ezután kiemelkedett a földből egy kocsi, benne táncosokkal, és már indult is a Shut up and drive, aminél már megint alig hittem a szememnek. Annyira jó volt látni, ahogy a szépségünk csapkodja a motorháztetőt, majd felpattan rá, és őrülten elkezd lég gitározni. :D
A Man down-nál tudatosult bennem, hogy kivel is állok szemben, ugyanis a kritikus magas hangokat, OLYAN tisztán énekelte ki, hogy nem is hittem a fülemnek. *__* Riri miután ezt is letudta a kocsijával eltűnt, a süllyesztőben, azonban néhány perc múlva visszatért, még pedig nem is akárhogyan. Ismét nyílt a ledfal, és ott ült egy elemvény tetején egy magas székben öltönyben, zakóban, csokornyakkendőben, egy csillogó pálcával a kezében, előtte pedig egy kikötözött hölgy, akinek ezalatt a Prince cover szám alatt a pálcájával dirigált, valamint további lenge öltözetű táncos hölgyeknek kezdett el parancsolni, akik a végén letépték róla szinte az összes ruhát. :D
Mi más is következhetett volna, mint az S&M a híres 'kéz kinyúlós, taperolós' jelenettel, és a végén a párnacsatával.
Ezután a Skin c. számra zendített rá Riri, amit megmondom őszintén nagyon nagyon szeretek, és vártam is elmondhatatlanul, hogy hallgassam, azonban, ha tehetném ezt a részt most inkább kihagytam volna, vagy nem így döntöttem volna, ugyanis ekkor érkezett a színpadra Gáspár Evelin. Mindenkinek meghagyom a jogát, hogy bármit mondjon, és gondoljon, én nem fejezném ki itt és most a nem tetszésemet. Rihanna helyében egy dögös sráccal taperoltattam volna le magam, no de midnegy. 
Az első és egyetlen kicsit savanyú poén után nem volt túl sok időm feldolgozni, hogy most tényleg nem csak káprázott a szemem, és egymáson fekve távoztak a színpadról...
Ugyanis, megérkezett a színpadra a TANK, amiről esküszöm annyit álmodoztam, hogy valaha látni fogom, mert annyira tetszik nekem, és a tetején ott ült Riri, ide-oda forgatták az ágyút, volt füst, és valami számomra beazonosítatlan tárgyat is kilőttek a közönségbe. 
Ezután minden eddignél keményebb dolog jött, ugyanis elénekelhettem az én egyetlen barbadosi múzsámmal a dalt, ami annyi nehéz időszakon át velem volt, és ez nem más mint Hard. Felejthetetlen élmény volt... imádtam!
Ezután Riri levette magáról a harcos köpenyét, és a Breakin' Dishes-t kezte el, amit szintén nagyon imádok, és az a színészkedés amit ott levágott, hogy ő milyen dühös arra a pasira, és hogy nézne rá, ha végre hazaérne... :D Háh! Nem lennék a helyében! :D
Ezután következett Rihanna első sokklása, amikor is a közte és az első sor közt lévő kb. 2 méter távolságot a felére csökkentette, és elindult a közönségbe DOBOLNI! :D Kicsit néztem, hogy pontosan mi is történik, mert én pont a másik oldalt álltam, és irigykedve figyeltem, hogy milyen közel kerültek most hozzá egyesek. [Utólag egyébként láttam videókat, amikor Riri egy rakás dobverőt osztogatott szét köztük széles vigyorral az arcán :)] Utána a Run this town-al sokkolta a népet, amiben újabb bizonyosságot tett arról, hogy ezt a dalt SEM tudja senki nála jobban elénekelni. Előadta a Live your life c. szerzeményét, amiben a lassításaival verte át a fejünket, és jókat derült azon, hogy totál előre ordítottuk mindig a szöveget, ez alatt óriási csápolást rendezett, és olyat énekelt, hogy így visszanézve ez is állati jó!!!
Az ezt követő rész könnyekben meghatottságban és ennek az angyalnak a szépségében igen gazdag volt, egy csodálatosan megvilágított 'kockában' állt egy elmondhatatlanul vagány de egyben finom szabású ruhában, és kezdte el az Unfaithful-t, ami közben egyszer csak elkezdett felemelkedni, és a magasban elkezdett szállni a ruhája... Alig tudom leírni nektek mennyire csodálatos látvány volt, teljesen úgy nézett ki, mint egy angyal, és emlékszem minden mozzanatára, és minden szótagra, amit kiejtett. 
A Hate that I love you alatt annyira szép volt, dobott puszit, integetett, és végig mosolyogta az egészet, mint egy vadalma. :)
Ezt követően a California kind bed-et adta elő, ami nem kevesebb érzelmet váltott ki belőlem, mint az eddigiek, itt is rám jött a sírás, és el sem tudom mondani, milyen tökéletesen énekelte el ezt a számot, miközben szikra eső hullott az égből. Mesébe illő jelenet volt! 
Ezután jött a party részleg, amelyet a What's my name-el, és a "SAY MY NAME, BUDAPEST!" felszólítással indított el, mondanom sem kell mekkora élmény volt erre a folyamatosan ismétlődő -számomra megunhatatlan- kérdésre folyamatosan az ő nevét hajtogatni! :)
Utána elénekelte a híres Rude boy-t, ami alatt olyan néger fiúkák táncolták körbe, hogy azt egy jó ideig szerintem nem fogom tudni elfelejteni. :D De még mielőtt azt hinnétek, hogy ennyi volt a 'beszélgetésünk' megérkezett Rihanna egy felessel a kezében, és a "YEA! YEA! YEA! YEA! YEA YEA! HELL YEA! FUCK YEA! YEA! BUDAPEST I FUCKING LOVE YOU! I LOVE YOU GUYS" jelenetre is sor került, mindenkinek aki nem volt ott ajánlom, hogy nézze vissza, mert azt hallani, hogy Rihanna hogy fakad, semmihez nem hasonlítható! :DDD <3 IMÁDOM! Aztááán... ugyebár 8-án ünnepelte Nicki Minaj a szülinapját, amire elordítottuk neki, hogy 'Happy birthday Nicki!' és úgy hallottam a hölgy megkapta az üzenetet, és köszöni nekünk!
A tiszteletére Riri lehúzott egy felest, rázendített a Cheers-re, és elrepítette a poharat, majd egy napszemüveggel gazdagította az egyik rajongóját, és megtanított minket, hogy hogyan is kell táncolni erre az észveszejtő party nótára! :DD
ÁLLATI VOLT!
Elérkezett az idő a Don't stop the music-ra, amin tényleg azt kívánta, hogy bárcsak ne hagyta volna abba, ugyanis fogta magát, és csak úgy lesétált a színpadról 2méterre elém, és elkezdett ott énekelni!!! :') Láttam közelről, a szemébe néztem, láttam a csodálatos arcát, a gyönyörű fogait, és az összes kis gyöngyöt a homlokán... :)) Fantasztikus pillanat volt! És ha mindez még nem lenne elég a Love the way you lie-nál ismét varázslat történt, mert Rihanna és az elbűvölő néger zongoristája a magasba emelkedtek, körbe pörögtek és közben utánozhatatlan hangokat énekelt ki a művésznő, annyira, de annyira csodálatos volt, hogy nem is hittem a fülemnek. 
Az Umbrella alatt, már megint végig könnyeztem, annyira csodálatos volt meghallgatni ezt a fenomenális slágert, és közben végig az egyik táncost figyeltem, aki észrevette a pillantásomat, és nagyon mosolygott és helyeselt, ugyanis mindenkinél jobban 'eláztam'! :D
A slusszpoén, ha lehet ilyet mondani a We found love volt, aminél a huhogástól kezdve a hering partyn át, az egymáson ugráláson, ordításon, és síráson keresztül MINDEN volt! :) Annyira jó volt hallani, hogy még ezt az elénekelhetetlen számot is minden ugrabugra ellenére hibátlanul el tudta énekelni! :)
Az biztos, hogy most még közelebb kerültünk egymáshoz, és hogy ezt az élményt SOHA nem fogom elfelejteni, és nem lehetek elég hálás, hogy megtörtént velem! :)
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta ezt a kis beszámolót, remélem egy cseppnyi betekintést tudtam adni ezáltal. :) 
Javaslom, hogy keressétek meg a videókat a koncertről, és nézzétek meg a képeket amiket készítettem! :)

 Több mint 2 hete posztoltam valamilyen agymenésről itt az Alpha dog blogban... Nyomós okai voltak ennek a kis szünetnek, amit leginkább azzal töltöttem, hogy próbáltam megérteni, mi is történik velem, mit érzek, miért érzem, és hogyan tovább. Sokat olvastam, elmélkedtem, hallgattam a legnagyobb hősöm Bruno szavait, és dalait. Ez utóbbi határozottan jó hatást gyakorolt rám, és segített életben maradni. Világos lett számomra, hogy túlműködök, és helytelenül cselekszem a legtöbbször, figyelmetlen, szétszórt vagyok, és mégis megpróbálok úgy tenni, mintha mindent a legtökéletesebben csinálnék. Mindenben egyszerre próbálok meg 100%-ot nyújtani, de egyszerre kihullik a kezem közül minden! Így hát, úgy gondolom most jött el az ideje annak, hogy ismét egy új Ásent vezessünk be, és új erőre kapjak, mert az elmúlt egy hétben olyan szenvedésbe kezdtem, amit egy percig sem tudok tovább elviselni... Mardos a lelkiismeret furdalás, a félelem, az aggodalom, és a kedvetlenség. Azt sem tudom kihez fordulhatnék... Azt érzem, hogy számtalan nagyon kedves ember vesz körül, de mégsem vagyok képes 'normálisan' viselkedni, és jól érezni magam ezen a helyen. Szeretnék felnőni, és új életet kezdeni, de a lehetőségek most nagyon korlátozottak, és ettől megfulladok. Csalódást kell okoznom nem egy embernek, és emiatt nagyon rosszul érzem magam. :( Nem is tudom... talán ez volt az, hogy nem írtam, hiszen az ide tűzött bejegyzésekben még ha negatív témát is boncolgatnak, a végén mindig ott csillog a remény sugara... Ez viszont nem mondom, hogy elveszett, de távolinak tűnik. 
A másik elkeserítő ok pedig az, hogy igencsak megcsappant a látogatóim száma, ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogyha szeretik az írásaimat legalább egy kicsit, és néha erőt, ihletet merítettek belőlük gondolatokat ébresztett bennetek egy-két szavam, akkor ne legyetek restek szétszórni ezt a blogot, mert szeretném sikerre vinni, de ehhez szükségem van rátok! ;)

 Ez kemény... nagyon kemény! Az életem most olyan, mintha egy nagyon mély hideg vízzel teli medencébe, melynek talán nincs is feneke, legalábbis még nem zuhantam a legsötétebb mélységébe, ezért nem tudhatom, hol az alja. Ez nem egy átlagos medence, a víz sokkal hidegebb, mint amit eddig bármikor is éreztem, és tele van hullámokkal, valamint alig van lehetőség levegő után kapkodni. Csak ússz év evezz, ússz és evezz! :)) Nincs megállás! Tudom, érzem! Nagyon monotonnak tűnik, és azt hiszem ez hosszabb táv lesz 20-30 méternél. :(
Azt hiszem minél több és gyorsabb karhajtást próbálok meg elvégezni, annál erősebb leszek, és minden fájdalmam, fáradtságom egy nap lehullik majd rólam, és elégedetten szállhatok ki ebből a kellemetlen közegből. Néha azt gondolom nem kapok elég levegőt, és azonnal segítségért kell kiáltanom, de a következő napon az élet igazol, és hatalmas erőt ad egy hang... :) Egy hang, amit bármilyen mélységből felismerek, mert mindig velem van! <3
Szeretem, és sosem felejtem el azokat az elveket, amik szerint élek, és 'úszok', még akkor is, ha néha inkább a fenékre zuhannék, és belefulladnék abba, ami körülvesz. Bízom benne, hogy minden sikeresen megtett méter után közelebb kerülök álmaim medence partjához, és egy napon úgy tekintek vissza a megtett távra, hogy büszkén mondhatom, megtettem mindent, ami tőlem telt! Remélem, hogy továbbra is mellettem lesz egy-két 'úszóbajnok' társam is, akik végig kísérnek majd a nehéz, és gyötrelmes küzdelmem, amit SOHA nem fogok feladni, amíg lesz mellettem legalább 1 valaki!